Reggel igyekeztem kifogni az eben: az
egyik szoba ajtó ugyanis nem záródik rendesen, így elbarikádoztam
a szennyes kosárral, hogy ne tudjon bejutni, s kedvenc
foglalatosságának hódolni: heverészni a bevetetlen ágyban. Mikor
hazaértem, első pillantásom az ajtóra esett. Még zárva volt.
Győztem, rikoltottam, diadalittasan. Végre egy sikerélmény, a
reggeli hisztis ovi menet után, amit a tegnapi után, ma már inkább
nem részletezek.
Mindez persze ok okozati összefüggésben
volt az ő korábbi akciójával. Hajnalban ugyanis, miközben álmos
fejjel mentem volna kifelé a szobából, ő is elindult előttem
komótosan, aztán hirtelen gondolt egyet, először leült, persze
majd hasra estem, majd hosszában kinyúlt. Tuti, hogy szivat. És
még élvezi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése