Képes beszéd

Beszéljenek most a képek helyettem:

Ő itt Virsli. Ártatlan, kedves arckifejezéssel, a világ legaranyosabb kutyájának mutatva magát. A háttérben meg holmi széttépett műanyag zacskók. Persze ez csak véletlen egybeesés. Neki semmi köze a foggal való szétcincáláshoz. De látszik is rajta, ő aztán soha nem tenne ilyet. Soha.

Ő egy sün. Átmeneti vendég volt, aztán továbbállt.

Ez meg egy orr. Hogy jobban megszagolhassalak, mondaná, ha ő lenne a farkas a Piroskában.

És az igazi arca nagyságos Lola kutyának.

Elfáradt. Ezért leheveredett egy macira. Mert a lényeg a kényelem. 

Itt még fáradtabb. Ezért kénytelen ágyban megpihenni, akár egy játékbaba társaságában is. Lehetőleg olyankor, amikor senki sincs itthon, de itt lebukott.

És mivel egy vakond is, ez itt az egyik járata. Vállaljuk Pincék, vermek ásását, munka alatt való őrzését természetes, hatékony munkaerővel. Tekintse meg referencia fényképünket.

A jin meg a jang. Bár még tisztázandó, hogy ki képviseli valójában a világos meg a sötét esszenciát. Mert mindkettő megéri a pénzét. Bőségesen.

Tyúkimádat

Szombaton megjöttek a tyúkok. Rendeltünk ugyanis ötöt pár hete, s tegnap érkeztek, csak el kellett menni értük. A gyerekek nagy izgalomban voltak egész délután, miután kitessékeltem a tyúkokat a kis udvarra. 

 - Anya, én téged szeretlek a világon a legjobban, mondta egyszer csak a lánykám. 

- Én meg a tyúkokat! rikkantotta erre csöpp fiam. 

Hát van a gyermeki szeretetnél nagyobb?  A frissen érkezett tyúkok elhódították a legényt. Elég négy tyúk, aztán már nem is érdeklem. Ajjaj, mi lesz később?

Bankett vetésforgóban

Lassan vége a tanévnek, s Ritáéknál lesz a bankett, amolyan búcsú buliféle, van egy több hektáros területük a házuk mögött.

Azt mondja Heni pénteken ebédnél, hogy két napos lesz. 

Anna egyből rákérdezett, hogy ugyan Rita tudja-e ezt. 

- Nem, még nem, válaszolja, de viszünk sátrat is. 

- Az elfér, mondom én, láttam én ott szántót.

De Heni nagyon benne van, s folytatja: - majd csinálok nektek kézműves foglalkozást, meggyurmázlak titeket. 

- Ja, hogy mi leszünk a gyurma, mondja erre Eszter.

- Egy jó kis masszázs, sóhajt fel Viola, s Heniben lángra kap a biokertész vér. 

- Vetésforgóban. Mondja sejtelmesen, hogy legyen már agrár szlengünk is. 

- Ugyanoda nem kerülhet senki újra, mindenki gyurmáz, vagy masszíroz?, egy ideig, részletezi

s Anna rákontráz: -  hajat is festünk, szőke, barna, vörös, fekete. Ha nem az, befestjük. A sorrendet tartani kell.

Jó buli lesz, már érzem. Vajon Rita is így van vele?

Aztán a maradék ásványvizekkel koccintottunk gyógynövényes tanárnénink egészségére. Meg a többiekére.

Barátom a hal

Nagy feladattal néztem szembe ma: megírtam a horgászati turizmus dolgozatomat. A téma: bármilyen tapasztalatom a horgászatról.

Ez bizony kihívás volt. Mert tapasztalatom ilyen téren, egyszerűen semmiféle sincs. Ezért a címe ez lett: barátom a hal. Mert én aztán nem fogom ki. Szegény halacska. Nincs nekem semmi bajom vele, miért bántanám?

Néhány csoporttársnőmnek nagyon bejött az ürge, még érettségizős, vagy nősülős képet is küldtek körbe a közös email listán, amin persze egyedül volt, s amin módfelett csodálkoztam. Mondom, vissza a dedóba. Többgyerekes anyukák, férjekkel felfegyverkezve, képeket küldözgetnek a fiatal tanárbácsiról.

Azt is mondta a srác, hogy lehetőleg ne ollózzuk össze a netről, „tapasztalatainkat”, mert arra ő úgyis rájön. No, hogy nyomozó virtussal megáldott tanerőnknek ne legyen baja a dolgozatommal, írtam mindenféléről, ami eszembe jutott a halakról. Hogy vittek piacra gyerekkoromban halat venni, meg én sosem veszek élő halat, meg hogy miért nem ment a közeli halászcsárda, s hogy hogyan lehetett volna felfuttatni, szerintem. A hely ugyanis, betonfallal van körbevéve, lehet horgászni is, s beindult az agyam: biztonságos, félős, horgászni szerető egyedülálló nőknek is. Biztos van ilyen réspiac is. Csak meg kell találni.

S ha már nők, akkor biztos vannak ugyanilyen érdeklődésű egyedülálló pasik, bár lehet ők többen vannak, s miért ne szervezhetnének társkereső horgász bulikat is? S horgász szlenggel fél szavakból is megértenék egymást.

Aztán tovább szárnyalt a fantáziám: akváriumnak álcázott halászcsárda pikkelyes pincérekkel, bár az lenne az igazi, ha mindez a tó fenekén lenne egy nagy gömbben, vagy egyszerűen csak egy kikötött tengeralattjáróba kéne leereszkedni. Bár, ott minden egyes ajtó nyitásnál, víz is érkezne a vendégek nyakába, úgyhogy talán mégis fent kéne beszállni, s lemerülni. Búvár ruhában meg nem tudnának enni, meg akkor minek kiöltözni a vacsihoz? A különleges élményre vágyó, de kiöltözni szerető réspiac így kiesne.

Aztán voltunk egy tehén és kecske tej feldolgozó cégnél a negyven fokban, gyakorlati napon. Nézegettük a kecskéket, az elől állók hallgatták az ott dolgozó elbeszélését, amely nekünk hátrébb állóknak, már csak lágy duruzsolásnak tűnt. Aztán felcsendült jó hangosan valamelyik mai sláger egy telefon csengő hangjaként, s néhányan laza kézmozdulatokkal táncolni kezdtek. S nekem sem kellett több, rögtön lekoreografáltuk a dolgot többekkel, már láttam is ahogy egyik fele a csapatnak jobbra lejt, másik fele balra, tehén háton megérkezik az MC, középen, s szövegelni kezd, lehetőleg tehén színű ruhában, vagy kecskének öltözve. De jöhet nyitott terepjárón is, de ez olyan snassz. A csajok meg ropják, jobboldalt, baloldalt. A háttérben tehéntrágya dombok, a kecskék békésen legelésznek, minden olyan, mint egy átlagos hétköznapon. Egy különbséggel, hogy megjöttünk mi, a leendő öko szakértők, az emeletes buszunkkal.