Felhívom ma anyámat, s kérdezem mit
csinál apám, mert anyámmal nehéz kommunikálni mostanában. Azt
mondja havazik. Sejtettem én, hogy nem vagyok egy hétköznapi lény,
de hogy a hóisten lánya lennék, na azért ezt nem így kellett
volna közölni. De hát ez van.
Zsolti közben kihív a pince-padlás
feljáróhoz, mert fura zajok jönnek a kukából. Egér! De Piri
macskánknak nyoma sincs, pedig este beengedtem azzal a kósza
szándékkal, hogy talán elkapja, mert Zsolti már látta ezt az
egeret pár napja. Ismétlem, kósza szándékkal, mert Piri nem az
eszéről híres. Ha rádobom az egérre, esetleg elkapja, kiemelem,
esetleg. Ez ma bebizonyosodott.
Na, fogom a kukát, kirakom az udvarra,
s hivogatom Pirit. Semmi. Mondja Zsolti, h biztos a nyúl melletti
szénatárolóban van, de semmi mozgás, se híre se hamva. Mivel
Virslit, másik ebünket is fölöttébb érdekli a kuka, kénytelen
vagyok szemmel tartani, s időnként cic mic, cícicc kurjantásokat
elengedni, meg dörömbölni az ablakon, ha túlságosan ráközelít
a kukára Virsli drága. De mégis meg vagyok róla győződve, hogy Piri hat szomszéddal arrébb, tanyázik valahol éppen, s esze
ágában sincs ebben a hóban kényes macska tappancsain haza venni
az irányt. Még ha tudat alatt tudja is, hogy hívom. Mert tudja. Ez
nem kérdés.
Pár perccel később, megjelenik egy
kövér rigó, szemben a szénatárolóval, s néz felfelé. S mit
látok fent? Egy álmos cica fejet, csík szemekkel, mint aki most
ébredt igencsak mély álmából, s bámulják egymást a rigóval.
Először azt hittem a rigónak valami baja van, mert hosszú
percekig nézték egymást, s már azon agyaltam, hogy mentsem meg a
vérszomjas macskámtól, persze majd ha felébred ebből a
félálomból. Mert Piri, szerintem még abban a tudatban volt, hogy
álmodik. Aztán újra hívni kezdtem, mindkettő rámnézett, s a
rigó, kissé méltatlankodva felrepült egy ágra. Fontos diskurzust
szakíthattam meg, vagy nem is tudom, de nem vette jó néven. Piri
visszanyávogott nekem, s újra hívni kezdtem. Komótosan lemászott,
s mivel a kertkaput nem szaladtam kinyitni nagyságos cicaságának,
kénytelen volt felmászni, kicsit Garfieldra emlékeztetett, majd a
túl oldalon nyekkenő hanggal földet ért, s ezek után bement a
macska bejárón a melléképületbe. Ezt a macskát, mondom,
miközben újra hívni kezdtem, aki persze füle botját sem mozgatta
már erre, s csak nem gondolod h tányéron, roston sülve fogom
felkínálni az egeret, ehhez hasonló morgolódásokkal mentem be
utána a melléképületbe. Felvettem, elvittem a kukáig, s
megmutattam neki, a mint közben kiderült, nem egy, hanem szám
szerint kettő egeret. De még mindig nem jött izgalomba. Majd fogta
magát, s visszahúzott a melléképületbe. Egyre mérgesebb lettem.
Fogtam a kukát, s bevittem utána, felkapcsoltam a villanyt,
becsuktam az ajtót. S bedobtam a macskát a kukába. De megint nem
történt semmi. Méltatlankodó fejjel nyomta fel a szemetest, s
elhúzott a kertkapun túlra sértődötten, de a szája üres volt.
Na mondom, egy perc alatt tuti nem
falt fel két egeret. Óvatosan belenéztem a szemetesbe, ezek
nyugodtan ültek egy-egy sarokban.
Utána mentem, kukástól, s kicsit
megdöntve a kukát, megmutattam neki, hogy mégis mit is akarok.
Persze az egyik egér kapott az alkalmon, s futásnak eredt, amit
végre Piri macskám is észrevett, s lecsapott. Majd mint aki
kilőtt, elrohant vele a szomszéd kerítésen át egy távoli
tyúkolba. Én meg csak álltam ott értetlenül. De hát még van
egy, hebegtem, de a macskám már messze járt. Aztán, pár perc
múlva újra megjelent, mondom én, hogy érti a gondolataimat, s a
kukánál várt türelmesen. Kimentem, újra megdöntöttem, s megint
lecsapott, majd elhúzott.
Hát ilyen az egerészés mifelénk
szakadó hóban márciusban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése