Hol a nyalókám?

Tegnap a fiacskám, elakart bűvölni, azt mondta, nagyon jó volt az óvodában, nagyon jó a sarokban állni, bár kérdésemre, hogy állt volna valóban a sarokban, és hogy miért, állította, hogy nem, mégis mindennel meg volt elégedve.

Aztán megkérdezte, hogy mit hoztam neki, s mivel éppen semmit, az indulat benne, lavinaként elszabadult, s nőni kezdett. Először csak a kijáratnál bömbölt, hogy vegyem fel, amire, mivel fájt a fejem is, nem voltam hajlandó, s miután, valahogy mégis lejutott a lépcsőn, a hisztis hangulat még jobban eluralkodott rajta.

Otthagytam, várva, hogy majd utánam jön, az ovi sarkából figyelve, s a csel bejött, kijött a kapun, de lecövekelt a kerítésnél, s folytatta a cirkuszt. Időnként visszamentem megbeszélni vele a dolgokat, s hogy jöjjön kézen fogva, de erre nem volt hajlandó, sőt közölte, hogy én Megsértettem!, s elindult a másik irányba.

Na én szintén, de azért pár méterrel arrébb megálltam, s figyeltem. Egyszer csak lefékezett egy nagyobb autó is a közelében, na ettől én is majd frászt kaptam, hogy még itt elrabolják, nem elég a hiszti nekem, de csak egy másik anyuka több gyerekkel aggódta túl magát, azt hitte egy elveszett gyerek, bömböl itt az óvoda bejáratánál. 

Hát az elveszett gyerek erre felpattant, arrébb rohant, s egy fa mögött bömbölt tovább. Időnként kijött a dadus is, mert az oviban is lehetett hallani a cirkuszt, s Nehogy felvedd, velem együtt érző, engem lelkesítő hozzászólásokkal, dobta ki a kukába a szemetet. 

Valahogy aztán csak eljutottunk a kocsi közelébe a parkolóba, s úgy tuszkoltam be az úrfit az autóba, aki miután beszálltam, elővette legjobb arcát, s nekiállt bocsánatot kérni. Miután ezt kétszer elmondta, mély és őszinte fájdalommal az arcán, kis szünetet tartott, majd feltette a kérdést, megyünk bóba, hogy szó szerint idézzem ő négyévességét, veszünk nyalókát? Erre persze közöltem, hogy a félórás hiszti után, pont nyalókát érdemel, s elindultam. A hátsó ülésen persze hosszan a nyalóka kezdetű siralom dalát hallgathattam magas hangon előadva, a rádió helyett.

A kapunál a ház előtt újra kezdtük a vegyé fel kezdetű követelőzést, így a hónom alá kaptam, s behoztam, ami persze kevésbé tetszett neki. Aztán szép lassan megnyugodott, s a szeretlek, meg a te vagy a legjobb anya, szövegű hízelgésekre váltott egy kapcsoló fifikás kis agyában. Aztán megérkezett az apja is, aki szintén nem hozott semmit emiatt a viselkedés miatt, hiszen már leadtam a drótot, s kénytelen volt újra bömbölni egyet.

E között a két véglet között töltöttük az estét, s ennyi feszültségtől, bár a vacsorát nem hagyta ki, hamar ki is dőlt, s elaludt.