Zsömi Husi kutyánk élete rímekben. Íme:
Zsömi rém a reggel, párnák között kelt fel
Becsuktam az ágyat, szusszant erre párat.
Azt hiszi ha ő van az ágyakban, az jól van.
Helyre tenném, de most már késő,
Most látom mekkora rémleány ő,
Vaddisznó szőre lebben a magosban,
S beterít mindenkit, ki nem fut el gyorsan.
Most idejött az állat, tüsszentett rám párat
Nem hatott meg nyomuló teste,
Sandán figyel ezért, kajámat lesve.
Legkisebb fiam dalra fakadt tőle:
