Árnyék póni

Van egy kiadványsorozat, amely az erőszakmentes lókiképzést hirdeti, Pat Parelli, a módszer megalkotója, ha jól emlékszem. Egyik este nézni kezdtünk egy részt, s a lovacskák tökéletes engedelmességgel követték gazdájuk minden egyes mozdulatát, anélkül, hogy hozzájuk ért volna. Szabadon mozogtak a gazda mellett.

Másnap, dolgom akadt a kertben, s vittem magammal a babámat is, de előtte megkínáltam egy kicsit kemény, de már ehető nektarinnal. Ő időnként harapott belőle, de nagyobb részt inkább csak őrizgette az egyik kezében. Cherry pónink szintén kint volt, s általában békésen legelész akkor is, ha mi is hátul vagyunk, de most nem. Azon kaptam magam, hogy ránk van tapadva, s mint egy árnyék, követi minden mozdulatunkat. Ha jobbra fordultam, ő is jobbra fordult, ha balra, akkor ő is balra. Mindezt teljes testközelből.

No, mondom, máris működik a technika, elég csak megnéznem egy dvd-t, s átsugárzom tudat alatt a lóra. Nagyon jó csapatot alkotunk. 

Időnként azért bepróbálkozott, mert a csodálatos kantár nélküli engedelmességet a babám barackja váltotta ki belőle, amit csalafintán próbált megkaparintani tőle. De szemfüles voltam, s be kellett érnie szénával.

Tudtad, hogy ha sokat eszel, felfuvalkodott leszel?

Mivel épp festünk, s kellően szanaszét van szedve az egész ház, rátettünk még egy lapáttal. Kipakoltuk az egyik melléképületből a vasakat és műanyagokat is, hogy végre lomtalanítsunk, és azért is, hogy szét legyenek válogatva. Csak hogy véletlenül sem legyen szép érzetünk, akárhova tekintünk.

A nagy munkában egyszer csak megjelent Ajsa királykisasszony, hogy közölje, az evéstől Felfuvalkodott lett, állandóan böfögnie kell, s ezt meg is erősítette, egy ilyen jellegű hang kiadásával. A főherceg is megérkezett, s bömbölni kezdett, hogy ő pedig hiába nyomkodja a hasát, egyszerűen nem lesz Felfuvalkodott.

Aztán szópárbajba keveredtek, mert ugye aki felfuvalkodott lett, az juszt sem hagyja a másik igazát érvényesülni, még jó hogy nem pukkant ki egyik sem a nagy felfújódástól.

In memoriam hős tyúkanyó

Nemrég vissza olvastam korábbi bejegyzéseimet, s szomorkásan emlékeztem vissza hős tyúkunkra, aki végül mégis áldozatává vált eszetlen kutyánknak. Szabad lelke ugyanis nem bírta a korlátokat, s muszáj volt előre repülnie, az első udvarba, ahol Virsli már várta. Ezt az ütközetet már nem élte túl.

A teremtő energiáim mégis működésbe léptek, mert másnap ugyanis megjelent egy fehér fiatal tyúk növendék, a régi tyúk tanyán, ahol mostanában Cherry a póni hűsöl.

Átkiabáltunk a szomszédba, de nem nagyon tűnt fel senkinek, hogy kevesebben lennének a szárnyasok, úgyhogy a szabad lelkű, nálunk élte világát. Felköltözött a fürj ketrec tetejére, éjszakára, napközben meg boldogan kapirgált a kertben. 

Visszatért! újságoltam lelkesen Zsoltinak, a közelbe reinkarnálódott hős tyúkocskánk, és megérkezett, mert ide tartozik! 

Másnap azért csak kiderült, hogy a szomszédé, úgyhogy haza vitte. Bár nem volt túl lelkes a gondolattól, hogy vége a szabad életnek.

Katonák nem léteznek!

A cseszneki vár mellett vitt el az utunk nyáron, s gyermekeim a várban élőkről kezdtek beszélgetni. Fiacskám megjegyezte bölcsen, hogy ebben biztos katonák élnek.

-De hiszen azok rég kihaltak! - rikoltott fel a lányom.

El kell fogadni, hogy vannak bizonyos személyek, akiknek a világába nem fér bele a katonák létezése. 

Kút méhében, gémek úsznak

Angoloztam a lányommal. A szavak jelentéséhez társított egy képet "agykontrollosan", hogy könnyebben megjegyezze, de az angol game, magyarul játék szó valamiért nem jutott eszébe. Aztán egyszercsak jött az isteni szikra:

- A gém, az tudod mire emlékeztet? Hogy amikor születik a gyerek, valakinek a gémje. Tényleg a gém, benne volt a könyvben, a lányoknak a gémje, amikor születik a gyerek.

Hát én is okosabb lettem. Eddig nem tudtam, most már tudom, a lányoknak gémje van. A kútnak meg lehet, hogy méhe?...

Fél nyolc milyen megható

Most hogy a lányom fél nyolc lett júniusban, s erre gyakran emlékeztetett bennünket is (magyarul nyolc és fél), a hozzáállása is megváltozott a dolgokhoz. Történt ugyanis, hogy hozott egy legyezőt a táborból, állítólag nekem ajándékba, amire az öccse egyből rátalált, s sikeresen el is szakított, vagy már el volt szakítva korábban, ez nem derült ki. 

Természetesen kétségbe esett, hogy mit fog hozzá szólni a nővére, s megbeszéltük, hogy egyenlőre nem mond neki semmit. De a csupafül nagytesó meghallotta, hogy valamit nem akarunk neki elárulni, s rákérdezett, kerek perec, hogy miről van szó.

- Mivel ma úgyis megható vagyok, nyugodtan elmondhatod, hogy mi történt - jelentette ki nagy megbocsátóan. 

Az öccse pedig töredelmesen bevallott mindent. Ha már a nővére ilyen megható.

Égi áldás vagy inkább átok?

Sűrű hónapok, születés, halál, nagy számvetésekről szólt az elmúlt néhány hónap, s mikor már kezdtek elcsitulni, lecsendesedni az események, s anyám temetésén is túl leszünk lassan, édes drága fekete rémséges ebem, megajándékoz bennünket jó néhány újabb rémséggel. 

Ugyanis nagy az esély rá, hogy így hétéves korára, sikerült “elintéztetnie” magát, és domináns szingliségéből kutyamamává előléptetnie magát. 

Most hogy már vénülne lassan, szerintem pánikba esett, hogy nem öröklődik az ugrómókus karvaly vér, ami valahol az őseiben biztos fellelhető, s legutóbbi tüzelése alkalmából ezért több napra eltűnt. Időnként elügetett a ház előtt, nyomában néhány törpe méretű szerelmes ebbel, s füle botját sem mozgatta a haza hívó szidalmakra, nyugodtan galoppozott tovább.

(Belegondoltam, hogyha idehozzuk a Tündit is (ő egy póni), lehet együtt tüzelnek el? Bár neki nehezebb lesz méretes lovagot találni…

Szóval Zsolti szerint vastagodik, de én még reménykedem, hogy csak túleteti, s hízik a szentem, mivel most nem vagyunk épp a közelében, s nem látom a két kerek szememmel.

Mindenesetre úgy döntött, hogy megáldja az utókort újabb csavargókkal, mert, ha nem öröklődne véletlenül a hajlam, akkor betanítja őket, ebben biztos vagyok. Bár tuti a génjeiben van kódolva az egyedi és megismételhetetlen mászóképesség.