Oldalak

2020. december 21., hétfő

Kanálhajlítás helyett arrébb ment a mosógép

 Spirituális ego. Újfent megtalált valaki azon a bizonyos közösségi oldalon, annak is az üzenetküldő rendszerén. Mindig ugyanazzal a dumával jönnek: látom érdeklődsz a spirituális dolgok iránt, érdekelne-e olyan lehetőség, hogy a tudatosodás útjára lépj? 

A legutóbbinak csak annyit válaszoltam, hogy Jelen vagyok, miben segíthetek? De nem értette. 

Az elején még megvolt a segítő szándék, bár tök feleslegesnek éreztem, mert csak az egoját döfködte minden egyes szavam, hiába beszéltem semlegességről, szemlélődésről, tudatos jelenlétről, nem engedte az Önvalójáig.

A másik kedvencem, amikor egy ilyennek meséltem Grabovojról, s az a válasz, hogy jó dagonyázást a langyos vízben...Azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák...Ilyet is kaptam, hogy nem jutsz be a Mennyország kapuján? ha jól emlékszem. Mert dagonyázok Grabovojt hallgatva, miközben szemlélődöm, jelen vagyok, semleges vagyok, és hellyel közzel csodák  történnek az életemben.

Ha megélem a belső csendet, percekig is akár, mélyebb meditatív állapotban, a dolgok maguktól beindulnak. Le akartam festeni pl. egy fal polc alatti részét is, de útban volt a mosógép, raklapostól, amit nem könnyű kimozdítani. Megfeledkeztem róla, de a nap folyamán kipróbáltam egy belső csend gyakorlatot. A mosógép közben dolgozott, centrifugázott, tette a dolgát. Később, mikor kimentem a fürdőszobába, csodálkozva vettem észre, hogy a gép raklapostól, kifordult a helyéről, pont annyira, hogy be tudjam fejezni a festést. Pont azért tettünk raklapot alá, hogy ne vándoroljon, s azóta nem is jött ki a helyéről, csak most, amikor festeni akartam.

Persze másnak ez apróság, nekem viszont sikerélmény volt. Hiszen minden ami körülvesz, az én világom, az én teremtményem, az én lelkiállapotomat tükrözi. Ha szeretettel, igazi, mély belső megéléssel, tudatos jelenléttel szemlélek mindent magam körül, akkor a földi mennyországot élem, s valóban élménnyé, csodák sorozatává válik az életem. 

Na ebbe kavar be a sprituális ego. Nem érti, hogy nem kell bonyolítani semmit, s folyton cselekedni akar, készteti azokat a bizonyos lelkeket, hogy írjanak üzenetet, győzzék meg a többieket, hogy nem úgy kell, hanem amúgy, hogy nincs az jól, amit ők tudnak, mert a tutit csak ő, a sprituális ego tudja megmutatni, senki más.

Mindannyian úton vagyunk, ki így, ki úgy talál el az önvalóhoz, az Isteni énhez, van akinek rögösebb, van aki akadályokat gördít maga elé, mint én például ezekkel a lelkekkel, akik folyton megtalálnak. De majd a játék végén jót nevetünk az egészen. Mert a szellem szemszögéből mindez lényegtelen. Az ego csak ahhoz kell, hogy kiigazodjunk a Mátrixban, ennél jobban nem kell túlbecsülni a szerepét. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése