Oldalak

2015. augusztus 16., vasárnap

Árnyék póni

Van egy kiadványsorozat, amely az erőszakmentes lókiképzést hirdeti, Pat Parelli, a módszer megalkotója, ha jól emlékszem. Egyik este nézni kezdtünk egy részt, s a lovacskák tökéletes engedelmességgel követték gazdájuk minden egyes mozdulatát, anélkül, hogy hozzájuk ért volna. Szabadon mozogtak a gazda mellett.
Másnap, dolgom akadt a kertben, s vittem magammal a babámat is, de előtte megkínáltam egy kicsit kemény, de már ehető nektarinnal. Ő időnként harapott belőle, de nagyobb részt inkább csak őrizgette az egyik kezében. Cherry pónink szintén kint volt, s általában békésen legelész akkor is, ha mi is hátul vagyunk, de most nem. Azon kaptam magam, hogy ránk van tapadva, s mint egy árnyék, követi minden mozdulatunkat. Ha jobbra fordultam, ő is jobbra fordult, ha balra, akkor ő is balra. Mindezt teljes testközelből.
No, mondom, máris működik a technika, elég csak megnéznem egy dvd-t, s átsugárzom tudat alatt a lóra. Nagyon jó csapatot alkotunk. 

Időnként azért bepróbálkozott, mert a csodálatos kantár nélküli engedelmességet a babám barackja váltotta ki belőle, amit csalafintán próbált megkaparintani tőle. De szemfüles voltam, s be kellett érnie szénával.


2015. augusztus 14., péntek

Tudtad, hogy ha sokat eszel, felfuvalkodott leszel?

Mivel épp festünk, s kellően szanaszét van szedve az egész ház, rátettünk még egy lapáttal. Kipakoltuk az egyik melléképületből a vasakat és műanyagokat is, hogy végre lomtalanítsunk, és azért is, hogy szét legyenek válogatva. Csak hogy véletlenül sem legyen szép érzetünk, akárhova tekintünk.
A nagy munkában egyszer csak megjelent Ajsa királykisasszony, hogy közölje, az evéstől Felfuvalkodott lett, állandóan böfögnie kell, s ezt meg is erősítette, egy ilyen jellegű hang kiadásával. A főherceg is megérkezett, s bömbölni kezdett, hogy ő pedig hiába nyomkodja a hasát, egyszerűen nem lesz Felfuvalkodott.
Aztán szópárbajba keveredtek, mert ugye aki felfuvalkodott lett, az juszt sem hagyja a másik igazát érvényesülni, még jó hogy nem pukkant ki egyik sem a nagy felfújódástól.

2015. augusztus 13., csütörtök

In memoriam hős tyúkanyó

Nemrég vissza olvastam korábbi bejegyzéseimet, s szomorkásan emlékeztem vissza hős tyúkunkra, aki végül mégis áldozatává vált eszetlen kutyánknak. Szabad lelke ugyanis nem bírta a korlátokat, s muszáj volt előre repülnie, az első udvarba, ahol Virsli már várta. Ezt az ütközetet már nem élte túl.

A teremtő energiáim mégis működésbe léptek, mert másnap ugyanis megjelent egy fehér fiatal tyúk növendék, a régi tyúk tanyán, ahol mostanában Cherry a póni hűsöl.
Átkiabáltunk a szomszédba, de nem nagyon tűnt fel senkinek, hogy kevesebben lennének a szárnyasok, úgyhogy a szabad lelkű, nálunk élte világát. Felköltözött a fürj ketrec tetejére, éjszakára, napközben meg boldogan kapirgált a kertben. 
Visszatért! újságoltam lelkesen Zsoltinak, a közelbe reinkarnálódott hős tyúkocskánk, és megérkezett, mert ide tartozik! 
Másnap azért csak kiderült, hogy a szomszédé, úgyhogy haza vitte. Bár nem volt túl lelkes a gondolattól, hogy vége a szabad életnek.