Oldalak

2013. április 1., hétfő

Anyósom 007


Múlt hétfőn gyakorlati nap volt, s miközben az ökoturisztika gyakorlati vonatkozásáról hallgattunk kiselőadást egy bioborral is foglalkozó csárdában, biopálinka kíséretében, anyósomtól a következő sms-t kaptam.
Idézem: - Dobd be! Talán távolbalátó szemei a bácsika pálinkájára vetültek, most utólag átgondolva a dolgot, de akkor ez eszembe sem jutott, így visszaírtam neki, hogy: - Mit?
Egyből jöt a válasz: - Ith van figyelj. Szó szerint ezt írta. Erre megint visszaírtam, hogy: - Mi? Válasz: - A b3!

Sejtettem, hogy ezt nem nekem akarta küldeni, de hogy beépítették, s titkos ügynök lett, ez most már tuti fix.

Persze pár nap múlva, mikor beszéltünk, állította, hogy félrenyomta, meg a billentyűk is maguktól írták magukat. Persze, persze, én is ezt mondanám, somolyogtam magamban.

Boby vagy Taxi?


Zsolti egyik nap átnézte a gyógyszeres szekrényt, ki tudja miért, s megtalálta Boby-t, a csonterősítőt. Kutyáknak természetesen. Teljesen beleszerelmesedett ebbe a szerinte fantasztikus névbe, s a még mindig lány kutyánkat, Lolát, mostantól Bobynak szólítja. Mert szerinte fiú. Akárki akármit is mond, és ő fiúnak nevelte.
Ő persze hallgat rá, mert már megszokta, de sejtem, hogy valójában mit gondolhat. Azért megjegyeztem, hogy a Gömbi után, talán a Boby a másik leggyakoribb kutyanév, legalábbis vidéken, vagyis minden második kutyát Bobynak hívnak. (Minden elsőt pedig Gömbinek).
Nagyobbik gyermekem sem akart kimaradni a kutya átkeresztelésének folyamatából, s ezért ő javasolta, hogy hívjuk inkább Taxinak. Okkal, mivel állandóan meglovagolni próbálják ő feketeségét, hátha haladni is tudnának vele, amit egy ideig megadással tűr, aztán vagy figyelmeztető morgással helyreigazítja őket, de ha ezzel sem ér célt, inkább távozik, lecsúsztatva őket a hátáról.
Na de Zsoltinak, nem tetszett a Taxi név, s összevesztek a lánnyal, aki bömbölve és sértődötten távozott a másik szobába. Milyen jó, hogy három gyerekem van. Még ha az egyik férjnek is adja ki magát.