Hobbiállat vagy haszonállat?

Kutyakaját kellett vennem, így betértünk a kisállat boltba. Ajsa és bandája szereti ezt a boltot, mert mindenféle rágcsálót, halfélét és díszmadárfélét is árulnak, s fent nevezett újfent megcsodálta, most éppen a hörcsögöket, majd nyafogni kezdett, hogy nekünk miért nincs ilyenünk, s különben is, nincs semmilyen állatunk. Ja, ja nincs válaszoltam unottan, csak két kutya, három macska, egy nyúl, két fürj. És a tyúk! tette hozzá rögtön. Meg a kecske és a bárány, ami után Zsolti drágám már nagyon nagyon vágyakozik, bár szerencsére még nem érkeztek meg. De a tyúk végre tojik, s már ez is nagy dolog nálunk.

- Minek nekünk hörcsög, még megharapja az egér? jegyezte meg, mikor elmeséltem neki elsőszülött lánya vágyát. Vagy ő harapná meg a macskát, ki tudja. Szerencsére egeret csak elvétve látunk, a pincét jobban szeretik, mióta az egérfogó lecsapott a lakás jellegű helyiségekben.

Bele gondoltam, mit kezdenék egy hörcsöggel? Szegénynek miért jó az, hogy egy ketrecben éldegél, mi meg bámuljuk?

Jobb szeretem a haszonállatokat, bár a két kutyám inkább a kártékony kategóriába sorolható. Műanyagos zsákot nem lehet kint hagyni az udvaron, hiába férne el bőven rajta több is. Mert azt szét KELL tépni. Ez van Virsli ebünk agyába kódolva legalábbis. Utána meg szét kell teríteni az udvaron, lehetőleg minden pontjára, egyet-egyet.

Lola meg...ásni, ásni, ásni, kiskakast játszani a kutyaház tetején, fetrengeni feldobott lábakkal, bicigliző mozdulatokkal a porban, s közben ugatni. Kb. eddig terjed az érdeklődési köre mostanában. Végülis kéne még néhány gödör, pl a csatornának, lehet munkába kéne fognunk. Vagy a tavaszi gyümölcsfaültetésnél is hasznos lehet.

Falkavezér babérokra törő tyúk

Ezzel a csoda tyúkkal egyre jobban meg vagyok elégedve. Leszámítva azt, hogy nem tojik. De hát mindent mégsem várhatok el tőle.

Ő legalább rendesen megeszi a joghurtos sütimet, szőlővel, míg a többiek csak fintorogtak, hogy ez nem sült meg rendesen.

Tegnap, Piri cicánk komótosan ballagott a tyúkól felé, s pipink, valamiért megrémülhetett tőle, mert riadtan felszállt a pad tetejére. De tyúk agyát mégsem hagyta nyugodni a dolog, s figyelni kezdte Piri hátsóját. 

Ő csak ballagott lassan, "Garfieldosan", mire tyúkunk egy jól irányzott ugrással utolérte, s  belecsípett a fenekébe. A macskát meglehetősen váratlanul érte a támadás, így ijedtében felfutott az első fára, ami útjába akadt, onnan át ugrott az ól tetejére, s méltatlankodva figyelte harcias baromfinkat.

Szerintem unatkozik, s örült hogy végre talált egy hasonló magasságút, akivel szórakozhat.

Eszembe jutott Vacak kutyánk, akit Piri, kismama korában, kifejezetten élvezett hajkurászni az udvaron. Lesből támadt, amikor pulink legkevésbé számított rá, s fel alá rohangáltak, elől a vinnyogó kutya, mögötte meg a harcias amazon macskanő. A felfordulásnak általában Lola vetett véget, mindkettőt megugatva, rendre utasítva. Mert Lolának nálunk szava van, lévén ő az első állatunk. Még Piri is elfogadja falkavezérnek.

Téliszony

A lányomról tudni kell, hogy nagyon utálja, hogy ő télen született. Ráadásul a nagyobb családban is kevesen születtek télen, inkább a tavasz és a nyár jellemző a túlnyomó többségre. Sokat bömbölt is régebben emiatt, hogy neki miért kellett pont télen születnie.

Egyik nap, a nagyszülőktől hazafelé így szól hozzám a kisasszony:

- Anya, mikor fent voltunk a garázs tetején nagypapával, ahogy lenéztem, összeszorult a fenekem.
- Ez teljesen normális dolog, válaszoltam. - Tériszonyod lehetett a magasságtól.
- Úristenem!- fakadt ki elnyújtott hangon. - Nekem tél iszonyom van!?
- Igen!- válaszoltuk egyszerre Zsoltival. Egyértelműen tél iszonyod van.

Hétköznapi csoda

Néhány hete, mélységesen sötét értelmű Virsli kutyánk legyilkolta az összes tyúkunkat. Az ol téliesítése és takarítása után ugyanis, nyitva maradt a kiskapu, ő meg kitudja milyen megfontolásból, meglátogatta őket, talán tornaórát akart tartani nekik, miután bejutott, gondolom ki is tárta a kaput, mert mindegyik futott, amerre látott, így az udvar különböző pontjain találtunk a tetemekre. Négyre, szám szerint, de eredetileg öt tyúkunk volt, s nem hittük igazán, hogy az az egy megúszta volna.

Érdekes módon, a napokban azt álmodtam, hogy az ötödik él, s vígan kapirgál a hátsó kertben, de meg is feledkeztem a dologról. Egészen máig, amikor Zsolti, kinyitva az egyik melléképület ajtaját, szembe találta magát eltűnt szárnyasunkkal, amint épp dolgát végezte a fűnyírón. Ott volt teljes életnagyságban, életerősen az ötödik tyúkunk. Szomjasan, éhesen ugyan, de virgoncan. 

Három hét telt el a merénylet óta. S túlélte. Nekem ez igazi csoda. 

Bár ha jobban belegondolok, lehet hogy ez amolyan kommandós tyúk, s az éj leple alatt élte igazi életét. Álarc fel, tyúktoll le, s Piri macskánkkal tartották rémületben a környék rágcsálóit, bogárképű ragadozóit.

Lényeg a lényeg, szerzünk neki egy kakast is, mert az ilyen túlélő művész baromfit tenyészteni kell.

Ovis szerelem

Ha már csók, drága fiamat megtalálta a szerelem is, egy szintén négy és féléves lányka személyében.

- Anya, költözzünk el jó messzire - kezdte mondandóját egyik reggel az ipse.

- Miért?- kérdezem csodálkozva.

Kiderült, hogy Léna ebéd közben közölte vele az oviban, hogy szerelmes belé.

- S ez miért baj? - tettem fel értetlenkedve a kérdést.

- Mert meg akar csókolni! - vágta rá rémült arckifejezéssel. Hát igen, mindenki magából indul ki. 

Mivel nem hagyta nyugodni a dolog, másnap megbeszélte Lénával, hogy legyen inkább szerelmes K. Attilába, s miután mindebbe minket is beavatott, még hozzátette: most már őt fogja legalább megcsókolni! s vontatott mély hangon folytatta: Haaa Haaa Haaa.

De még itt sem ért véget a történet. Harmadnap kiderült, hogy Léna inkább a Bandiba szerelmes, mert Bandi viszontszereti őt. De ez valahogy mégis megzavarta az ő kis lelkét. Negyedik nap egyszerre érkeztünk Lénáékkal az óvodába, s fiam a cukorka adagolóját mutogatta a kislánynak, miközben azt kérdezte tőle, hogy szerinte nem baj, ha vizet tölt belé? S mivel Léna nem válaszolt rögtön, újra és újra feltette a kérdést, szinte már a kétségbeesés határán, mire Léna leereszkedően odavetett egy dörmögő Nem-et. 

Belegondoltam, hogy kamasz korában ha egy lány szerelmet vall neki, kinézem belőle, hogy inkább beleszeret, ha tetszik neki, ha nem, mert a hiúságát rabul ejti, de jó érzésű gyerek, s nem akar megbántani senkit. Marcsik, Tercsik, Katik, Sárák...

Másállapot

Eltelt a nyár, imádtam a nyaralást, főleg az apartmanház mosdóját, amivel közeli barátságot kötöttem, míg családom többi tagja boldogan lubickolt a medencében. Kiderült ugyanis, hogy újra babát várok, s mikor legyen az ember lánya a várandósság legnehezebb szakaszában? Természetesen amikor nyaralni megy. Mert nekem mindig az eleje volt nehéz. Pedig azt hittem megúszom, nem jött a szag érzékenység sem, olyan élénk színeket láttam egyik este, hogy el voltam ájulva, micsoda fantasztikus állapotban leledzem. De nem tartott sokáig. Jött az émelygés, meg minden ami ezzel jár, s persze utolért a fránya szagérzékenység is. 

Megosztottam mindezt ökomama társaimmal, s cifrábbnál cifrább helyzetekkel szórakoztattak, saját várandósságuk idejéről. Legjobban a földevés tetszett, meg a kocsi ablakból kilógás, hogy szívhassa a többi kocsi kipufogó gázát, mert attól érezte jobban magát. Persze valaki rögtön rákontrázott, hogy ez még semmi a tyúkszar evéshez képest, mert egy korábbi beszélgetésben szó volt arról, hogy mikért rajonganak az egy két év körüliek, körünkben. Van olyan pl aki simán bekap, elrágcsál néhány bogarat, gilisztát, enyém pl a száraztápért rajongott ezidőtájt, de a tuti nyerő egyikünk unokaöccse volt, aki kiskorában a tyúkszart imádta. Hát ízlések, és pofonok

Egy csók is elég a házassághoz gyerekszemmel

Nekem valamiért nagyon idegen az, ha egy szülő szájon csókolja  a gyerekét. S állítólag nem is egészséges a gyerek szempontjából, mert később természetesnek veheti, ha egy cukros bácsi csókolgatja pl. Szóval nálunk nem szokás, s drágalátos fiacskám pont ezért akar szájon "csókolni", ha épp rátör a rosszalkodhatnék. Tudja, hogy úgysem engedem, tiltakozom, s persze csak azért is. 

Egyik reggel, hatásos ébresztőjét tartotta az apjának, amely a nem szállok le rólad addig, amíg fel nem kelsz című látvány- és hangműsorából áll, amikor a pillanat hevében félálomból ébredező apja szája szélére lenyomott egy cuppanóst, majd elégedett fejjel közölte: hihi, most már férj és feleség lettünk. Hozzáteszem, ezt velem is eljátszotta előző nap.