Oldalak

2016. november 9., szerda

Utca kutya

És megtörtént. Pellengérre lettem állítva. Természetesen Lola kutyám miatt, aki továbbra is hódol repülési szokásának, és hajnalban, mikor kikérezkedett dolgát végezni, kilőtt majd átsuhant a kerítésen, hiszen már több napja nem sikerült meglógnia.

Legfőbb ideje volt, ő legalábbis úgy gondolta. Mire a gyerekek elindultak suliba, már itthon is volt, és boldogan fetrengett, egy régi csont társaságában az udvaron, hol hasalva, időnként ezen testtáját égnek mutatva, feldobva, lábával kerékpározásra emlékeztető mozdulatokat végezve.
Délelőtt, mikor beléptem arra a bizonyos közösségi oldalra, rögtön láttam, hogy megidéztek. No ember legyen a talpán, gondoltam, ha már előhívott valaki a palackból, s olvasni kezdtem, hogy mégis miért ébresztettek fel a helyi lakosok ezer éves csoport hozzászólás nélküli álmomból. 
Lolám képe fogadott. 
Először csak örökbe akarták fogadni, mert szegény kóbor kutya, itt rohangál az utcában, kitéve, és milyen barátságos (miközben már az ágy alatt heverészett a nagysága kiterülve), aztán jött okoska, aki rögtön megmondta, hogy ez kinek a kutyája, és hogy nem számít neki semmilyen méretű kerítés, mert az Nem Szempont, és ez nem normális, hogy ez a kutya folyton feltűnik valahol. Mert Lola mászni is tud, meg ásni, meg kúszni, meg úszni. 
Aztán beindult a fikázás: volt szó felelőtlenségről, oda nem figyelésről, meg még azt is javasolta valaki, hogy jelentsenek föl, ha már ilyen nem törődöm a gazdája. Persze én sem hagytam magam, jól visszamondogattam a magamét, például, hogy szívesen kölcsön adom bárkinek, próbálják ki, meg miért megoldás, mitől lesz felelősségteljes valaki, ha ketrecbe zárja vagy láncra veri a kutyáját, mert amíg megkötöttük, rajtam kívül senkit sem zavart érdekes módon, aztán volt aki felszólított, hogy ajándékozzam el, mert valóban kapkodnak egy tízéves meglógós keverék szuka után. De jelentkező persze nem volt rá. Arról nem beszélve, hogy mindezek ellenére családtag, sokadik gyerekem szinte, és az ember, ha például rossz a kölök, akkor keressen neki másik gazdát/szülőt? Ez a normális, felelősségteljes hozzáállás?
Javasoltam a legnagyobb hangadónak, hogy adjon hatvanezret, mert villanypásztor linkeket is tettek be egyesek, s a telek méretéből adódóan, kb annyiba kerülne körbevezetni, de roppant érdekes módon, már nem akartak gyűjtésbe fogni, és összedobni rá a pénzt...

Ez egy koraőszi felvétel, a helyi szökőkút dísze. A patak már nem volt jó neki, feljebb adta. Vagy vízköpőnek képzeli magát.