Oldalak

2016. január 11., hétfő

Macskáink újabb Cicéje

Hát szerencsére, nem áldott meg az ég, újabb kutyababákkal, szingli Lolánk hű a nevéhez, s nem hajlandó teherbe esni. Pedig azóta már tüzelt, és el is tüzelt megint több napra, most egy csivava öregúr társaságában láttuk időnként elügetni itt ott, de aztán, mint aki jól végezte dolgát, hazajött.

Időközben lett egy kölyök cirmosunk is, aki bejár, de én kevésbé kedvelem ezen tulajdonságát, mert időnként kitüntet egy-egy kakkantással, a legeldugottabb helyeken. Többszörös összeveszésünk után, próbált rászoktatni arra, hogy márpedig ő akkor is a fürdőszobába végzi a dolgát, amivel nem lenne baj, ha ezt ott intézné, ahol az emberek. De ő mellé, alá, vagy a mosdó, fürdőkád környékén rendezi, hiába mondom, hogy szedje már össze magát.
A babával viszont jóban vannak, hancúroznak nagyokat, jól viseli a nyúzást. 
Ja erről jut eszembe, apám szerint Piri macskánk meg olyan dagadt, hogy le lehetne vágni. Szörnyülködve kérdezte egyik idelátogatásakor, hogy ki az a dagi macska. Teljesen elképedt, hogy az bizony a Piri. Szerinte valami táppal etethetik valahol, és tökéletesen vágás érett már. 

Még jó, hogy Zsolti nem eszik húst, bár erre a gondolatra felcsillant a szeme.

Pirit amúgy ritkán látom, s nem is mi etetjük, de Garfield lassan elbújhatna mellette.

Ráadásul amikor rájött, nyáron, hogy csalárd módon idefogadtuk a cirmos gyereket, tudtomra adta nem tetszését, csak a mihez tartás végett, egyszer amikor kint álltam a kertben. Olyan lenéző undorodó macskaképet sem láttam még életemben, mint amivel kitüntetett, épp csak nem köpött szemen, majd néhányat tüsszentett, s felemelt farokkal távozott. Hiába hívtam magamhoz, nem ereszkedett le hozzám. Rimánkodhattam, hivogathattam, de ő kacskaringós tüsszöggéssel távozott a szomszéd tyúkolak padlására.

Kiszámíthatatlan fogmosás

-Anya még nem  mosok fogat, mondja a lányom este.
-Miért? kérdezek vissza.
-Mert kiszámíthatatlan vagyok, még bármikor ehetek.
Hát ez is egy érv, miközben fogtam a fejem.
Persze rajtaütésszerű fogmosással nem üti el az idejét, azt a keveset, ez a drága gyermek.