Oldalak

2014. június 20., péntek

Égi áldás vagy inkább átok?



Sűrű hónapok, születés, halál, nagy számvetésekről szólt az elmúlt néhány hónap, s mikor már kezdtek elcsitulni, lecsendesedni az események, s anyám temetésén is túl leszünk lassan, édes drága fekete rémséges ebem, megajándékoz bennünket jó néhány újabb rémséggel. 

Ugyanis nagy az esély rá, hogy így hétéves korára, sikerült “elintéztetnie” magát, és domináns szingliségéből kutyamamává előléptetnie magát. 

Most hogy már vénülne lassan, szerintem pánikba esett, hogy nem öröklődik az ugrómókus karvaly vér, ami valahol az őseiben biztos fellelhető, s legutóbbi tüzelése alkalmából ezért több napra eltűnt. Időnként elügetett a ház előtt, nyomában néhány törpe méretű szerelmes ebbel, s füle botját sem mozgatta a haza hívó szidalmakra, nyugodtan galoppozott tovább.

(Belegondoltam, hogyha idehozzuk a Tündit is (ő egy póni), lehet együtt tüzelnek el? Bár neki nehezebb lesz méretes lovagot találni…

Szóval Zsolti szerint vastagodik, de én még reménykedem, hogy csak túleteti, s hízik a szentem, mivel most nem vagyunk épp a közelében, s nem látom a két kerek szememmel.

Mindenesetre úgy döntött, hogy megáldja az utókort újabb csavargókkal, mert, ha nem öröklődne véletlenül a hajlam, akkor betanítja őket, ebben biztos vagyok. Bár tuti a génjeiben van kódolva az egyedi és megismételhetetlen mászóképesség.