Oldalak

2014. szeptember 3., szerda

Katonák nem léteznek!


A cseszneki vár mellett vitt el az utunk nyáron, s gyermekeim a várban élőkről kezdtek beszélgetni. Fiacskám megjegyezte bölcsen, hogy ebben biztos katonák élnek.
-De hiszen azok rég kihaltak! - rikoltott fel a lányom.
El kell fogadni, hogy vannak bizonyos személyek, akiknek a világába nem fér bele a katonák létezése. 




2014. július 18., péntek

Kút méhében, gémek úsznak



Angoloztam a lányommal. A szavak jelentéséhez társított egy képet "agykontrollosan", hogy könnyebben megjegyezze, de az angol game, magyarul játék szó valamiért nem jutott eszébe. Aztán egyszercsak jött az isteni szikra:

- A gém, az tudod mire emlékeztet? Hogy amikor születik a gyerek, valakinek a gémje. Tényleg a gém, benne volt a könyvben, a lányoknak a gémje, amikor születik a gyerek.

Hát én is okosabb lettem. Eddig nem tudtam, most már tudom, a lányoknak gémje van. A kútnak meg lehet, hogy méhe?...

2014. július 9., szerda

Fél nyolc milyen megható

Most hogy a lányom fél nyolc lett júniusban, s erre gyakran emlékeztetett bennünket is (magyarul nyolc és fél), a hozzáállása is megváltozott a dolgokhoz. Történt ugyanis, hogy hozott egy legyezőt a táborból, állítólag nekem ajándékba, amire az öccse egyből rátalált, s sikeresen el is szakított, vagy már el volt szakítva korábban, ez nem derült ki. 
Természetesen kétségbe esett, hogy mit fog hozzá szólni a nővére, s megbeszéltük, hogy egyenlőre nem mond neki semmit. De a csupafül nagytesó meghallotta, hogy valamit nem akarunk neki elárulni, s rákérdezett, kerek perec, hogy miről van szó.
- Mivel ma úgyis megható vagyok, nyugodtan elmondhatod, hogy mi történt - jelentette ki nagy megbocsátóan. 
Az öccse pedig töredelmesen bevallott mindent. Ha már a nővére ilyen megható.


2014. június 20., péntek

Égi áldás vagy inkább átok?



Sűrű hónapok, születés, halál, nagy számvetésekről szólt az elmúlt néhány hónap, s mikor már kezdtek elcsitulni, lecsendesedni az események, s anyám temetésén is túl leszünk lassan, édes drága fekete rémséges ebem, megajándékoz bennünket jó néhány újabb rémséggel. 

Ugyanis nagy az esély rá, hogy így hétéves korára, sikerült “elintéztetnie” magát, és domináns szingliségéből kutyamamává előléptetnie magát. 

Most hogy már vénülne lassan, szerintem pánikba esett, hogy nem öröklődik az ugrómókus karvaly vér, ami valahol az őseiben biztos fellelhető, s legutóbbi tüzelése alkalmából ezért több napra eltűnt. Időnként elügetett a ház előtt, nyomában néhány törpe méretű szerelmes ebbel, s füle botját sem mozgatta a haza hívó szidalmakra, nyugodtan galoppozott tovább.

(Belegondoltam, hogyha idehozzuk a Tündit is (ő egy póni), lehet együtt tüzelnek el? Bár neki nehezebb lesz méretes lovagot találni…

Szóval Zsolti szerint vastagodik, de én még reménykedem, hogy csak túleteti, s hízik a szentem, mivel most nem vagyunk épp a közelében, s nem látom a két kerek szememmel.

Mindenesetre úgy döntött, hogy megáldja az utókort újabb csavargókkal, mert, ha nem öröklődne véletlenül a hajlam, akkor betanítja őket, ebben biztos vagyok. Bár tuti a génjeiben van kódolva az egyedi és megismételhetetlen mászóképesség. 

2014. március 11., kedd

Juhos, bárányos anyaszomorítók

Hát megérkeztek. Katinka, Júlia és kicsi Kati, akiről kiderült, hogy kos, így névadó lányom, rögtön nevet váltott: Fercsi lett ő báránysága, röviden csak Feri bari.
Júlia, egy merinói juhféle, a többiek cigáják, mármint az anya és fia. Juli mostanság beteges is, fekve etetjük, mármint ő fekszik, s úgy eszik, iszik, mi meg etetjük, itatjuk.
Zsolti persze oda van értük, főleg Katinkáért, aki kétszer akkora mit Lola kutyánk, ha nem háromszor, s szerinte rendkívül ronda, s már csak ezért is imádja. Lassan ott tartanak, hogy ő is hamarosan fel dobja a hasát, mert a nyakvakargatást már kifejezetten szereti.
Feri barival én szoktam beszélgetni, pontosabban vitatkozni. Ő ugyanis mekeg. S hiába mondom neki, hogy egy valamire való cigája kos bégetni szokott, rámnéz, s kisbari hangon mekeg tovább. Amúgy meg egy igazi fekete bárány.

Így néznek ki: 





2014. január 17., péntek

Hobbiállat vagy haszonállat?

Kutyakaját kellett vennem, így betértünk a kisállat boltba. Ajsa és bandája szereti ezt a boltot, mert mindenféle rágcsálót, halfélét és díszmadárfélét is árulnak, s fent nevezett újfent megcsodálta, most éppen a hörcsögöket, majd nyafogni kezdett, hogy nekünk miért nincs ilyenünk, s különben is, nincs semmilyen állatunk. Ja, ja nincs válaszoltam unottan, csak két kutya, három macska, egy nyúl, két fürj. És a tyúk! tette hozzá rögtön. Meg a kecske és a bárány, ami után Zsolti drágám már nagyon nagyon vágyakozik, bár szerencsére még nem érkeztek meg. De a tyúk végre tojik, s már ez is nagy dolog nálunk.
- Minek nekünk hörcsög, még megharapja az egér? jegyezte meg, mikor elmeséltem neki elsőszülött lánya vágyát. Vagy ő harapná meg a macskát, ki tudja. Szerencsére egeret csak elvétve látunk, a pincét jobban szeretik, mióta az egérfogó lecsapott a lakás jellegű helyiségekben.
Bele gondoltam, mit kezdenék egy hörcsöggel? Szegénynek miért jó az, hogy egy ketrecben éldegél, mi meg bámuljuk?
Jobb szeretem a haszonállatokat, bár a két kutyám inkább a kártékony kategóriába sorolható. Műanyagos zsákot nem lehet kint hagyni az udvaron, hiába férne el bőven rajta több is. Mert azt szét KELL tépni. Ez van Virsli ebünk agyába kódolva legalábbis. Utána meg szét kell teríteni az udvaron, lehetőleg minden pontjára, egyet-egyet.
Lola meg...ásni, ásni, ásni, kiskakast játszani a kutyaház tetején, fetrengeni feldobott lábakkal, bicigliző mozdulatokkal a porban, s közben ugatni. Kb. eddig terjed az érdeklődési köre mostanában. Végülis kéne még néhány gödör, pl a csatornának, lehet munkába kéne fognunk. Vagy a tavaszi gyümölcsfaültetésnél is hasznos lehet.