A lányomról tudni kell, hogy nagyon utálja, hogy ő télen született. Ráadásul a nagyobb családban is kevesen születtek télen, inkább a tavasz és a nyár jellemző a túlnyomó többségre. Sokat bömbölt is régebben emiatt, hogy neki miért kellett pont télen születnie.
Egyik nap, a nagyszülőktől hazafelé így szól hozzám a kisasszony:
- Anya, mikor fent voltunk a garázs tetején nagypapával, ahogy lenéztem, összeszorult a fenekem.
- Ez teljesen normális dolog, válaszoltam. - Tériszonyod lehetett a magasságtól.
- Úristenem!- fakadt ki elnyújtott hangon. - Nekem tél iszonyom van!?
- Igen!- válaszoltuk egyszerre Zsoltival. Egyértelműen tél iszonyod van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése