Ezzel a csoda tyúkkal egyre jobban meg vagyok elégedve. Leszámítva azt, hogy nem tojik. De hát mindent mégsem várhatok el tőle.
Ő legalább rendesen megeszi a joghurtos sütimet, szőlővel, míg a többiek csak fintorogtak, hogy ez nem sült meg rendesen.
Tegnap, Piri cicánk komótosan ballagott a tyúkól felé, s pipink, valamiért megrémülhetett tőle, mert riadtan felszállt a pad tetejére. De tyúk agyát mégsem hagyta nyugodni a dolog, s figyelni kezdte Piri hátsóját.
Ő csak ballagott lassan, "Garfieldosan", mire tyúkunk egy jól irányzott ugrással utolérte, s belecsípett a fenekébe. A macskát meglehetősen váratlanul érte a támadás, így ijedtében felfutott az első fára, ami útjába akadt, onnan át ugrott az ól tetejére, s méltatlankodva figyelte harcias baromfinkat.
Szerintem unatkozik, s örült hogy végre talált egy hasonló magasságút, akivel szórakozhat.
Eszembe jutott Vacak kutyánk, akit Piri, kismama korában, kifejezetten élvezett hajkurászni az udvaron. Lesből támadt, amikor pulink legkevésbé számított rá, s fel alá rohangáltak, elől a vinnyogó kutya, mögötte meg a harcias amazon macskanő. A felfordulásnak általában Lola vetett véget, mindkettőt megugatva, rendre utasítva. Mert Lolának nálunk szava van, lévén ő az első állatunk. Még Piri is elfogadja falkavezérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése