A táborban mindennap azzal fogadnak, hogy a fiam milyen okos, és milyen ügyes, hogy mennyire figyel, és milyen rendesen viselkedik. Erre megjegyeztem, hogy akkor otthon valami csavar nagyon elállítódik benne, vagy nem jó gyereket viszek haza, mert én ezt az énjét nem ismerem. Erre azt mondták, hogy azt el sem tudják képzelni róla.
Minket ugyanis terrorizál, még a fenekét sem hajlandó egyedül megtörölni, inkább rikoltozik fél órát, addig amíg meg nem hallom, ha a kert végében vagyok, akkor is. Ha meg nem, akkor majd a nővére kijön és szól, mert már ő sem bírja a ricsajt. Ráadásul ez csak az én kiváltságom, más nem törölheti meg a popsiját. Ritka nagy kegy, nem is értem miért nem érzem magam kitüntetve.
Ha kér egy szörpöt, ahogy leülök, már kéri a következőt, de nem mindegy, hogy milyen szívószállal és melyik jégkockával. De ezen részletek önálló megoldásaira már nagy harcok árán, de rászoktattam, így kicsit kevesebb stressz ér engem is ilyen téren nap mint nap.
Valamelyik nap találkoztam Dittával, aki a családjával pont szemben lakik, s mondja, hogy reggel héttől este tízig csak a hiszti meg a nyávogás megy. Vele éreztem, az ő gyerekei között is hasonló korkülönbség van, aztán átmentünk másnap Mónihoz, aki megmondta a tutit: - Mindenhol ez van, de van ahol bunyó is társul hozzá.
Kinövik ezt valaha? gondolkodtam el.
Én mindenesetre, úgy döntöttem, hogy ha erről nem is sikerült még, legalább a rendrakásra, maguk körül való tisztaság igényére rászoktatom őket, úgyhogy monológba kezdtem arról, hogy miért jó az, ha tisztaság van körülöttünk.
Mert abban hiszek, hogy akinek van igénye rá, hogy körülötte rend legyen, az magában is könnyebben teremt rendet a nehéz helyzetekben, s igazán nagy bajok nem érhetik élete során.
Úgyhogy rámutattam a szőnyegre, hogy nézzék meg milyen koszos, jegyezzék meg, aztán felporszívóztam.
- Ugye mennyivel jobb érzés? Kérdeztem lelkesen.
Ajsa először nem válaszolt, gondolom magába nézett, aztán - Én nem érzek semmit - mondta, kicsit unottan.
Apja lánya, gondoltam magamban, de azért nem adom fel, előbb - utóbb érezni fogja, csak még dolgoznom kell az ügyön.
Ki kell dolgoznom egy más fajta megközelítési módot. De egyenlőre pihentetem a témát. Majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése