Oldalak

2013. július 6., szombat

Őrmesternőnk és a tyúkok

Újra a tyúkok vannak napirenden. Pontosabban az imádatuk. De most nem a felőlünk áradó, pontosabban Zsolti és fia felől, hanem tőlük, felénk, leginkább Ajsa felé.

Történt ugyanis, hogy elutaztunk egy hétre, a gyerekek meg én, s Zsolti látta el őket este-reggel. Utóbbi abból állt, hogy éjfélkor záródott a tyúkház ajtaja, senki sem terelgette őket nyugovóra kilenc órakor. De a szabad élet valahogy nem jött be nekik, mert egész héten nem tojtak egyetlen tojást sem.

Hazajöttünk, Ajsa rohant tojást nézni, őt már három is fogadta, kilenckor pedig ment beterelni őket. Másnap már négy tojás várta, s miközben botjával hadonászva tartotta távol magától őket, megállás nélkül kiabált velük, mert a tyúkocskák minden lépéséről tudni akartak, s folyton körbe vették. 

Képzeljetek el egy üvöltöző őrmestert hét éves kivitelben, s néhány haptákban álló tyúkot körülötte. Egy idő után már csak messziről kerülgették.

Este kilenckor én mentem bezárni őket. Tyúkjaink, mint a kisangyalok, mind bent voltak a helyükön elcsendesedve. Pedig ilyenkor még bottal alig lehetett behajtani őket. 

Ajsa hatással van rájuk. Felnéznek rá, rendesen tojnak, időben mennek lefeküdni, csak Zsoltira pikkelnek. Ezt ő is megállapította, hogy bajuk van vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése