Oldalak

2013. február 22., péntek

Farsang és rontásűzés

Na, az van, hogy ma lesz az ovis farsang. S van egy nő, az ovis szülők között, akit nem bírok. Persze, nem úgy alakult ki a dolog, hogy te figyelj, mostantól nem bírlak, mert utálom a pofád színét. Hanem okot adott rá. A nagy szó az OK. És itt van a kutya elásva. Müller Péter azt írja, persze nem szó szerint, hogy ha valakinek nem tudok megbocsátani, az csak nekem szar. Az én lelkemet sebzi, karmolja ez az érzés. S ma lesz a farsang, mint már mondottam. Persze, azt is olvastam valahol, hogy akinek a szívében több a szeretet, az képes bocsánatot kérni. Na, ez a gyíkarcra nem jellemző. Megsértett, gyökérkedett, s még iskolát is cseréltettem a gyerekkel miatta, most meg kerülgethettem a fránya képét. Mert alázat, na az a szó, ismeretlen fogalom számára. Mert azóta is a képembe vigyorog, s azt hiszi, minden mehet tovább, mintha mi sem történt volna.
Erről egy újabb idézet, vagy falfirka inkább, jutott eszembe: Jó embernek tartom magam, nem haragszom arra, akit megbántottam. Nos, ez rá szó szerint jellemző.
Meg kell terveznem a napom. Zsoltinak szoktam mondani, amikor, és ez elég gyakori, hogy szanaszét hagyja a ruháit, cipőit, hogy nyúl űző mágiát folytat ellenem, nyúlnak hív időnként, mikor körbeveszi magát ezekkel a mágikus tárgyakkal. Pl. büdös zoknik. Mert olyankor képtelen vagyok megközelíteni, mintha villámokat küldene felém a rontás. Nem is ártok magamnak, ki is fordulok ilyenkor a szobából. Na lehet, a nő ellen is valami ilyesfajta védelemmel kéne körülvennem magam. De mégsem mehetek magamra aggatott büdös zoknikkal, mert akkor mást is távol tartanék, bár biztos jól elférnék, lenne hely körülöttem bőven, meg nem nekem kell jelmezbe öltöznöm ugyebár.
Ráadásul Lola drágámra is megharagudtam tegnap, ő róla egyenlőre csak annyit, hogy ő egy fekete retriever keverék, mert szokásához híven lelépett, miközben én havat lapátoltam, szemem láttára, átmászva a kerítésen, én meg rettentő mérges lettem, mert ilyenkor kilő mint a nyíl, s tojik rá, hogy én üvöltözöm utána. Lényeg a lényeg, már rég itthon volt, én meg ilyenkor tartom a haragot, Zsoltinak meg szokás szerint szét vannak dobálva a ruhái. S mivel tudja, hogy haragszom, ő nyomul, udvarol, már nem Zsolti, mert ő csak húzza a lóbőrt még, én meg kemény vagyok, mint a beton, s elzavarom a helyére. De a konyha átjárónál megint ott van, hiába zavartam el, én meg mondom a magamét. Csak egy gond volt, az egy fekete kabát volt a földön, akit el zavartam újfent a helyére. Fekete, fekete, ez van, húzzon már a helyére az is.
Varázserő kéne, a nőt békává a farsang idejére, a ruhákat meg a helyére varázsolni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése